Varroa cikkek

Atkaírtás napjainkban

 

Összefoglalás

A Varroa destructor atka ma világszerte a legnagyobb gazdasági kárt okozó méhkártevő. A megjelenésekor még dédelgetett álom, az atkamentesség elérése gyógykezeléssel, az évek során szertefoszlott. A parazitáról közben kiderült, hogy vírusokat is terjeszthet és legyengítve a méhcsaládot egyéb kórokozóknak nyithat kaput, teljes összeomlást idézve elő. Napjainkra láthatóvá vált az is, hogy a kártevővel való együttélésnek nem az egyedüli útja a kémiai szerekkel történő kezelés. Munkánkban azokat az alternatív megoldásokat foglaljuk össze, amelyek sorából az eredményes védekezés érdekében ki-ki választhat magának. Még jobb lenne, ha a lehetőségek sora arra ösztönözne mindannyinkat, hogy keressünk egy közös utat (amit már számos országban sikerült megtalálni), amelyet a magyar méhésztársadalom egységesen elfogad, és amely egyben biztosítja a magyar méz minőségének megőrzését is.  

Bevezetés

A Varroa destructor megjelenése óta az atkával foglalkozó szakcikkek száma a méhészeti szakirodalomban eddig nem tapasztalt méretekre duzzadt világszerte. Közöttük a szigorúan alapkutatástól a gyakorlati méhészt foglalkoztató kérdéseken át a magukat ismételgető népszerű cikkekig mindent megtalálunk. Nem könnyű kiválasztani azokat a forrásokat, amelyek hitelesek és valóban a méhészkedést ma leginkább fenyegető betegség a varroa elleni hatékony fellépéshez adnak gyakorlati útmutatót. Ebben a munkában éppen ezeket kíséreljük meg összefoglalni. Megvagyunk győződve arról, hogy a problémát ezzel az anyaggal nem oldottuk meg, de bízunk benne, hogy mindenki talál benne valami hasznosat, esetleg olyat, amiről eddig még nem hallott. 

Megbeszélés

A Varroa atka biológiájának ismeretében, köztudott, hogy e külső élősködő életciklusának egy igen fontos szakaszát rejtett állapotban, a fedett fiasításban tölti el. A kifejlett nőstény kemoreceptorai (kémiai ingerek felfogó szaglószervei) segítségével keresi fel a néhány napos fiasítást. Ugyanezen érzékszerveivel különbözteti mag a számára vonzóbb herefiasítást, amelyben szaporodási ciklusa kedvezőbb, több utódot eredményez. A lárvákon, illetve a bábokon zajló szaporodási folyamat befejeztével (ha arra lehetőség van) az új nőstény generáció újabb sejtekbe vándorol, hogy új ciklust kezdjen.

A fentiek alapján az is ismert, hogy fiasításos időszakban, különféle becslések szerint, az atkáknak legfeljebb 10-30 %-a tartózkodik a kifejlett méheken és klinikai vizsgálattal, szabad szemmel még ezeknek is csak töredéke fedezhető fel. A kifejlett nőstények közül csupán néhány vándorol át fiatal munkás méhekre, ahol átmenetileg a potrohgyűrűk között, gyakran a hasi felületen, húzódik meg, táplálkozik. Ezek az atkák (foretikus atkák) a parazita terjesztését hivatottak szolgálni azáltal, hogy a gazda méhek eltájolás, rablás, lépáthelyezés stb. útján idegen családokba jutnak át, ahol a leváló atkák az új családban folytatják sejten belüli szaporodási ciklusukat.

A fiasításmentes időszak az egyetlen szakasza az életciklusnak, amikor jobb híján az összes atka a kifejlett méheken tartózkodik. Hazai klímánkon ez az állapot október vége - november hónapokban következik be és a telelésen át a tavaszi első fiasítás megjelenéséig tart.

Sajnálatos tény, hogy a legtöbb kémiai szer csupán a foretikus és az éppen kikelő atkákra, azaz az atka népesség legfeljebb 10-30 %-ára hat. A hosszabb ideig a kaptárban hagyott szerekhez (ilyen volt az Apistan csík) viszont a fokozatosan csökkenő hatóanyag tartalom miatt az atkák gyorsan hozzászoknak, rezisztensekké válnak. Az alternatív szerek közül a hangyasav, ezenkívül a hőkezelés képes elpusztítani az atkákat a fedett fiasításban.

Köztudott, hogy az Varroa ellen csak rendszeres védekezési stratégiával lehet felvenni a harcot. A vegyszeres védekezés hazai stációit minden méhész ismeri, kudarcait saját bőrén tapasztalta. Kezdetben volt az amitráz tartalmú Varrescens füstölőcsík, amely sokat segített, de az évek során a minőségromlás miatt bizalmat vesztett. Elkezdődött a házilag készített Taktic, Mitac tartalmú csíkok, lámpabelek, gurtnik használata és az amitrázos füstölés. Az ellenőrizhetetlen hatóanyag tartalom és a gyakori, rosszul időzített kezelések vegyes eredményre vezettek. Ebben az időben figyeltünk fel a méhvírusok jelenlétére a magyar méhészetben is, megtapasztaltuk a családok nyárvégi hirtelen összeomlását, a varoosis-t, azaz a varroa-betegséget. A hazai méhészek is felfigyeltek a drága, de garantált hatékonyságú, engedélyezett importszerekre, így a piretroid és foszforsavészter tartalmú gyógyszerekre. Ezekkel párhuzamosan viszont megkezdődött az újabb hullám a hasonló hatóanyag tartalmú növényvédőszerek házi hígítására és alkalmazására. E folyamat felgyorsította elsősorban a piretroidok ellen kialakuló atka-rezisztenciát, ami az egyetlen külföldi adat alapján 40 %-os volt Magyarországon a 90-es évek végén. Bebizonyosodott, hogy a kémiai szerek hatékonyságát a dózisok és a kezelések gyakoriságának emelésével nem lehet fokozni. Megjelentek az első közlemények a méz és a viasz fokozódó gyógyszer-maradék tartalmáról, ami a bio-méhészkedés iránt indította meg az érdeklődést. Napjainkban a vegyszeres kezeléseket a – a gyógyszer-reziduumok miatt - rendelkezések szabályozzák. A megengedett mennyiségnél magasabb szermaradvány a méz megsemmisítését vonja maga után, nem beszélve az erkölcsi kárról, amit a felelőtlen méhész idézhet elő.

A századforduló első éveitől már érezhetőek voltak a nagy változások, ami 2004-re vált nyilvánvalóvá, amikor az antibiotikumok (oxitetraciklin, neomicin, nitrofurán, szulfonamidok) használatát is betiltották. A termelő méhésznek nálunk is alkalmazkodnia kell az új helyzethez, a szigorodó méztermelési és higiéniai előírások (HACCP) betartása mellett az eddigi gyógyszeres védekezési stratégiákat is felül kell vizsgálni.

Így foglalkoztunk egyre többet az atka ellen alkalmazott un. alternatív védekezési eljárásokkal, ahol a méztől nem idegen természetes aroma-anyagokat, illóolajokat, illetve szerves savakat alkalmazunk. A párolgó növényi olajok közül a timol mellett a mentol, eucaliptol mutat legjobb atkaölő hatást. Timol tartalmú gyógyszerek világszerte forgalomba kerültek, így az Apiguard vagy a vegyes illóolaj tartalmú Api-life-var nálunk is támogatott szer. A szerves savak sorában ma leginkább elfogadott szer az oxálsav, amelyet porlasztás, párologtatás (hőközlő eszköz segítségével) vagy locsolás útján alkalmazhatunk, de újabban a cukorszirupban való etetés sem látszik kevésbé hatékonynak. Hangyasav tartalmú készítmények is forgalomba kerültek világszerte (Illertissen-lap). A hangyasav erősen korrozív anyag, viszont előnye, hogy meghatározott feltételek között a fedett fiasításban is pusztítja az atkát. A szerves savak közül a tejsav atkaölő hatása is jól ismert.

Régóta hangsúlyozott kérdés az un. biotechnikai védekezés, mint alternativ, nem vegyszeres védekezési mód, ami atka-csapdázásként vált ismertté és a here, illetve a munkasfiasításban tartózkodó atkák elpusztítására irányul. Állandó népszerűsítése ellenére kevesen alkalmazzák. Ennek okai a többletmunka és a szakismeret hiánya és ezzel az elérhető kis hatékonyság. Újabb vizsgálatok mutattak rá, hogy a csapdázás sikere három tényezőtől függ, amelyek a méhtömeg, a herefiasítás és a munkásfiasítás aránya egy adott családban. A modellkísérletek bizonyították, hogy két heréslép kiemelése után három munkáslépre zárt anyával és a munkáslépek kiemelésével 95 % feletti hatékonyság érhető el nyáron, hat hét alatt, ami a leghatékonyabb vegyszeres kezelés sikerével ér fel. Biotechnikai védekezési módnak tekinthetjük a Kónya-féle forgókeretes kaptár használatát is, amely az atka szaporodási sajátosságainak és a gravitációnak az összefüggését használja fel eredménnyel.

A méhek atka-toleranciája

A Varroa atka elleni tolerancia több faktor összetevője. Az un. SMR (suppress mite reproduction) faktort közelebbről még nem sikerült azonosítani. Mindenesetre a fokozott rezisztenciában egyik jelentős tényező a tisztogató hajlam. Ennek tesztelésére használt módszerek jól ismertek, 100 fedett fiasítás elpusztításán (kiszúrás, fagyasztás) alapulnak.

A méhek atka-felismerő-képessége a munkásméhek érzékszerveinek fejlettségén alapul, ahogy azt a modern elektro-antennográfos vizsgálatok mutatták. Az atka-toleráns méhek erősebben reagálnak az atkák kutikuláján talált különféle vegyületekre. A méhek maguk is hozzájárulhatnak e képesség fokozásához az un. borbély-tánccal, amellyel az atka-hordozó méh szólítja fel a társakat a tisztogatásra. A tisztogatás hatékonyságát a lehullott és sérült atkák számarányával lehet becsülni.

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a rajzás is lehet a család fokozott védekezése az atka ellen. A hátrahagyott fisításban a család az atkapopuláció döntő hányadától megszabadul. Francia kutatók állapították meg, hogy az atkafertőzést túlélő méhek kifejezetten rajzóbb hajlamúak mint a kontrollok.

Az is tény, hogy az atka megjelenésekor világszerte hatalmas pusztítást okozott, nem volt ritka, hogy a bábok százával haltak el a fedett fiasításban. Feltételezzük, hogy napjainkra az atkák lassan veszítenek patogenitásukból, biztosítva saját túlélésüket és szaporodásuk esélyét a gazdán. Ez azt jelentené, hogy különböző Varroa populációk léteznek, virulensek és kevésbé virulensek. A jelenség bizonyítására az atkákból izolált mitochondriális és sejtmag eredetű DNS markerekkel molekulárbiológiai vizsgálatokat kezdtek.

Számos publikáció jelent meg arról is, hogy az elvégzett vírusvizsgálatok alapján az túlélő, atka-toleráns méhekben jóval ritkább a vírusok jelenléte mint a kontrollokban.

A nem időzített, sokszor ismételt kezelések vártnál kisebb hatékonysága mutatott rá az atkapopuláció becslésének fontosságára az adott állományban. Mivel a Varroa atkák élettartama nem sokkal haladja meg a munkásméhekét, az elpusztult atkák gyakran a kaptárban hullanak le a kaptár fenéklemezére (higienikus aljdeszka használatával) és az oda behelyezett papírlapon megszámolhatók. Bebizonyították, hogy a természetes pusztulás során lehullott atkák száma szoros korrelációban van a családban található összes atkával. Amennyiben az állomány legalább 10 %-ában egész éven át ellenőrizzük a természetes atkahullást, módunkban van megállapítani a mindenkori atkanépesség nagyságát, ami el fogja dönteni a kezelés szükségességét, illetve a kezelés ismétlésének indokoltságát. Az atkahullás ellenőrzése alapvető fontosságú a kezelés hatékonyságának megítélésére. Ha erős fertőzöttség becslését követően (5 atka felett naponta) alkalmazott kezelés hatására az atkahullás alig emelkedik az a kezelés alacsony hatékonyságára utal.

Az atkapopuláció becslésére egyéb módszerek is ismertek, amelyeket leginkább szakemberek, illetve laboratóriumok végeznek. Ilyen a fedett (here vagy munkás) fiasítás száz sejtjének felbontásával talált atkák megszámlálása, vagy a kifejlett méheken található un. foretikus atkaszám meghatározása detergens (Tween 20) lemosással.

A terepen a foretikus atkák számát az éter-spray teszt (hidegindító spray) vagy a cukor-porozásos teszt segítségével végezhetjük el. Az utóbbi méhkímélő, környezetbarát módszerben 200-300 méhet rázunk össze üvegben néhány evőkanál finom porcukorral, majd a leváló atkákat rostaszöveten át, a cukorral együtt, fehér lapra rázzuk, számoljuk.

Az un. diagnosztikai kezelés szintén gyakorta alkalmazott módszer a foretikus atkák számának meghatározására. Egy hatékony hivatalos atkaölőszerrel végezzük (pl Perizin) a családok 5-10 %-án. A lehulló atkákat 24 és 48 óra elteltével számoljuk a fenékdeszkára helyezett papírlapon. Késő őszi, fiasításmentes időszakban, a meghatározott állománykezelés után célszerű elvégezni. A diagnosztikai kezelés magas atkaszámot mutat célszerű az un téli kezelést is elvégezni.

A szakirodalom szerint áttörő sikert ígérő új atkaölő szer nincs a láthatáron, így minden bizonnyal a méhészkedés csak az eddigi tapasztalatokon alapuló védekezési elveket kell, hogy használja, kell, hogy beépítse stratégiájába. Ennek lényege a minél kevesebb kezelés, amelyet a leghatékonyabb formában és a leghatékonyabb időszakban alkalmazunk.

A magyarországi méhészkedés jellegzetessége, hogy az üzemben lévő kaptárak 64 %-a felső kijárós, fekvő vagy egyéb típusú, ahol az atkahullás ellenőrzése gyakorlatilag kivihetetlen. Ilyen méhészetekben is javasolható néhány rakodókaptár beállítása, illetve a környékben rakodókaptárral méhészkedők atka-populációjának adatait kellene a kezelések időzítésére felhasználni. Számos országban már sikerült megvalósítani, hogy egy bizonyos területen méhészkedők a közös atka-populációs adatok alapján közösen határozzák meg a kezelés optimális időpontját, az alkalmazott kezelési módot és együtt értékelik ki a hatékonyságot (integrált védekezési stratégia). Mint még egy érv a kaptárvitában: a Varroa és általában a méhbetegségek elleni egységes fellépés érdekében jó lenne, ha méhészeink, EU-s forrásokat is igénybe véve, fokozatosan áttérnének a higiénikusabb, nyugati típusú rakodó kaptárakra.

Az új Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretében megújuló méhegészségügyi hálózat, az elméleti és gyakorlati képzés támogatása mellett mód fog nyílni a rendszeres egészségügyi helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokra, a kórokozók kockázat-elemzésére, a gyengítő tényezők kiszűrésére, integrált védekezési stratégiák kidolgozására.

Következtetések

Az ezredforduló komoly kihívást hozott a magyar méhészet és méztermelés számára is. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hagyományos technikai felszereltséggel és korszerű ismeretek hiányában nem lehet tovább méhészkedni. A méznek, mint állati eredetű élelmiszernek egyre szigorúbb minőségi követelményeknek kell megfelelnie, amely nem csak a hatósági rendelkezések betartásában, hanem a fogyasztói érdekek találkozásában is meg kell nyilvánuljon. A méhészkedésnek, mint tisztességes profitot és megélhetést biztosító kisvállalkozásnak szoros összhangban kell élnie az EU-s elvárásokkal, a biztonságos élelmiszertermelés szabályaival és a fenntartható mezőgazdaság követelményeivel. A méhbetegségek elleni védekezést, beleértve a varroát is, ezeknek a szabályoknak a szellemében kell megszervezni.

 

 Eredeti cikk szerzője: Dr. Békési László tud. főmunkatárs KÁTKI

 

vissza